Ebben az évben ünnepeljük a Vigadó építésének 120. évfordulóját. Szerdán egy ünnepség keretében emlékezett meg a város és a tulajdonos Barkóczi István a jeles alkalomhoz méltón. Ezúttal a Népkert és a Vigadó létrejötte és két nagyon emlékezetes történet lesz a mai írásom témája.
Forrás: Reggeli Hírlap
A Vigadó a Népkert szerves része, egyik a másik nélkül elképzelhetetlen, láthatjuk, hogy teljes szimbiózisban élnek egymással. Történelmük felidézését kezdjük talán a legelején. Hogy és miért lett a miskolci polgárság kedvenc helye a Népkert?
Egészen 1864-ig utazunk vissza a múltba, ekkor szentelték fel a Kálvária kápolnát, ami a csabai országút nyugati oldalában impozáns látványt nyújtott a városba érkezőknek. És nem csak nekik, hanem a miskolciaknak is, éppen ezért a kápolna felszentelését követően a városi polgárság kedvenc kirándulóhelye lett a terület. Valószínűleg ez adta az ötletét annak, hogy az országút keleti felét egy közparká kell alakítani a miskolci polgárság kedvére. Itt a hétvégéken és az ünnepnapokon könnyed kikapcsolódást remélhetnek helyben, nem kell elmenniük Görömböly-Tapolcára, Lillafüredre vagy a Diósgyőri várhoz.
A Népkert gyakorlatilag három részből áll. A Népkertből, az egykori Lövölde-kertből és az Erzsébet-kertből.
Lövölde-kert
1872-ben alakult meg a Polgári Honvédlövész Egylet. Lévay József volt az elnöke és ő volt az, aki kijelölte a gyakorótér helyét. Ezt abban a közparkban képzelte el, amit a Kálváriával szemközti területen hoznak majd létre és Népkertnek nevezik.
Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8.
,,Egy 1872. július 12-ei tanácsülési jegyzőkönyvben erről a következőket olvassuk:
,,Nevezett Egyleti elnök úr a lövölde, mint új intézmény mellett Miskolcz városa védelmét és pártfogását kikérvén, azon kérelmének ad kifejezést, miszerint a közgyűlés a kilátásba helyezett tagosítás befejeztével akként intézkedjék, hogy a lövölde mostani területéhez legalább mégegyszer annyi, vagy talán nagyobb terület adatnék egy alkalmas Népkert alakítása végett."
(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001, Stehlik Ágnes), 137.)
Ebben a Lövölde-kertben történt Ferenc József 1881-es miskolci látogatása alkalmával, hogy, amikor az uralkodó éppen lőni készült a puskájával a céltáblára, a semmiből egy gyermek szaladt át a lőtéren. Valami olyasmit mondott a király, hogy: ,,Gyerekre nem szoktam lőni." Ezután a kísérete kifejezett kérésének ellenére elhagyta a helyszínt, nem volt hajlandó lőni sem.
Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8.
Népkert
A Népkert a kezdetektől fogva különállt a Lövölde-kerttől, egészen más célt szolgált. Sétahely volt, esetleg könnyed zenés és/vagy táncos rendezvények helyszínéül szolgált. Az 1878-ban megalakult Népkerti Bizottság első feladata egy kút fúrása és egy kertészház építése volt.
„Czélja minden népkertnek első sorban - írja -, hogy a lakosoknak nyári napokon hűs és árnyékos sétahelyül szolgáljon. Ilyen kert aztán egy arra hivatott és valóban szakértő' kertész által létesítve, a városnak valódi ékességül szolgál, s egyszersmind oly mestermű is, a mely aesthetikai szempontból nemesítóleg hat a kedélyekre".
(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. (Miskolc, 2001, Stehlik Ágnes), 141.)
Erzsébet-kert
1889-ben nyitott meg Musitzky Lucián százados tervei és munkája nyomán az Erzsébet-kert. Ezzel vált véglegessé a "Nagy-Népkert" területe, amely nagyjából megfelel mai valójának. Talán még annyit említenék meg vagy tennék hozzá, hogy Hajós Alfréd tervei alapján 1926-ra elkészült egy nagyszerű sportpálya is az Erzsébet-kert mellett, a Népkert nyugati oldalában.
Népkerti Vigadók
A korabeli források szerint létezett egy "régi Vigadó" a Népkertben, amely 1885 és 1888 között épült meg és fából készült.
A téglaépület tervei 1898-ra készültek el, Adler Károly volt a tervező, ő akkoriban a város főmérnöke, mai szóval: főépítésze volt. De az építkezés csak nem kezdődött el és ennek is megvolt az volt az oka, mégpedig az, hogy közben egy másik terv is készült. Görgey Lászlónak (Felvetődött bennem, hogy ez a Görgey László, az a Görgey László, aki Görgey Artúr unokaöccse? Minden bizonnyal, igen.) és Siess Viktornak köszönhető ez a terv, ami csak kis részletekben tért el a főmérnökétől.
1903-ra készült el maga az épület, melynek területét nem a Népkertből "hasították ki", hanem vásároltak egy 1400 négyszögöles telket a várostól. Itt épült fel a Vigadó, amely a régi, fából készült épület berendezését kapta meg. Itt jegyezném meg érdekességként, hogy a hódmezővásárhelyi és a ceglédi Vigadó is a Népkertben volt található, természetesen nem nálunk, hanem az alföldi városokban.
Sajnos a miskolciak tetszését nem nyerte el az épület, bérlőt is alig találtak neki. A régi épületet szerették volna viszontlátni a város polgárai, és azt mondták, hogy a városi vezetők költözzenek ide, mert ők építették a csúfságot, és építsenek újat a miskolciak számára.
Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport
Végül azért csak megbarátkoztak vele Miskolc lakói, főleg, amikor két legendás vezető, előbb Bokross Károly, majd később Böczögő József vezette a helyet. Ez volt az aranykor, mindez az első világháború előtt. Még közvetlenül a nagy háború előtt sportteleppé alakították át a Vigadót, a Miskolci Sport Egyesület csarnokává, a korcsolya és teniszpályák kiszolgáló egységévé. Természetesen vendéglátó funkcióját sem veszítette el teljesen.
Az átalakítás előtti utolsó nagy esemény Ferenc Salvator főherceg (Ferenc József veje, Mária Valéria férje) látogatása és ,,gardenparty"-ja volt 1914 nyarán.
1926-ra készült el az új népkerti sportpálya, melynek tervezője Hajós Alfréd volt. A miskolci újságok arról cikkeztek, hogy a Vigadót is az ő tervei alapján alakítják majd igazi tornacsarnokká. Így is történt, 1927-ben készült el az épület, külsőleg akkor nyerte el ma is látható formáját. A város 25 évre engedte át a Miskolci Attila Kör számára az épület használati jogát. Ekkortól használatos a Sport vendéglő elnevezés is. A háború utáni időszakról kevesebb információnk van, de azért a zenés, táncos, kerthelységes szórakozóhelyre mindenki emlékszik.
1985 és 1997 között a Vigadó nem működött, ezek voltak a hanyatlás évei. 1997-ben készültek el a felújítással, Puskás Péter tervei alapján. 2017-ben történt utoljára egy nagyszabású felújítás, amikor Barkóczi István tulajdonába került a patinás épület.
És most nézzünk két érdekes történtet, amiről mesélni fogok:
A szerelmesek szobrának titokzatos legendája
Miskolcon a Népkertben áll egy szobor. Illetve több is áll, de csak az egyikük különleges, egy rég elfeledett legenda fűződik hozzá. A Sissi-szoborról beszélünk, melynek eredeti talapzatán egy másolat látható. Az eredeti ötszáz méterre, a Herman Ottó Múzeum egykori kávézójában díszeleg, jelenleg nem megtekinthető. A népkerti szobor a szerelmesek zarándokhelye volt a városban, nem véletlenül. A császárné tette a kedvenc helyükké, olyannyira, hogy a miskolci szerelmesek a Sissi-szobornál sorakoztak a huszadik század elején. De miért is?
A szobor így néz ki manapság. Az eredeti alapzaton másolat áll
Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia bajor hercegnő - becenevén Sis(s)i - Münchenben született 1837-ben, családjában a harmadik gyermekként. Apja Miksa József bajor herceg, anyja Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő volt. Apja és anyja nem mellékesen unokatestvérek, ami azért eléggé bizarr, de ez a Habsburgoknál nem verte ki a biztosítékot, ha partnert kerestek, ugyanis náluk is megszokott dolognak számított.
1853 augusztusában elkísérte testvérét és anyját Bad Ischlbe, hogy találkozzanak az ifjú Ferenc József császárral, aki nővérét Ilonát szemelte ki magának feleségül. Egészen eddig, hiszen Erzsébet szépsége olyannyira megbabonázta a fiatal császárt, hogy ezután csak őt akarta feleségül venni, nem a testvérét, és az uralkodó 23. születésnapján - ez év augusztus 18-án - el is jegyezte Erzsébetet. Nem sokat váratott magára a házasság sem, 1854. április 24-én a bécsi Ágoston-rend templomában örök hűséget fogadtak egymásnak. Azt azért hozzátenném, hogy Ferenc József és Erzsébet is unokatestvérek voltak...
Már az eljegyzés után elkezdődtek Erzsébet viszontagságai. Meg kellett tanulnia a szigorú udvari etikettet és el kellett viselnie Zsófia hercegné - az anyós - zsarnokoskodásait.
Már házassága elején gyorsan teherbe esett és két gyermekkel ajándékozta meg a császárt, Zsófiával és Gizellával, akiket a szigorú anyósa nevelt. 1857-ben országos körútra indult a házaspár, ekkor Miskolc is az uticélok között szerepelt volna, de Sissi nem jutott el városunkba. Zsófia az orvosok által félrediagnosztizált tífuszban elhunyt és a pár azonnal megszakította körútját. Ferenc József egyedül folytatta később az országjárást, így jutott el városunkba is. Nem sokkal később trónörököst ad a Habsburgoknak a császárné, Rudolf 1858-ban születik.
Az eredeti szobor a Herman Ottó Múzeumban
A házassága ennek ellenére válságba került, nem bírta elviselni anyósát és a férje is csak a munkának élt-halt. Nagyon különböztek egymástól. Ekkor kezdődtek el európai utazásai, orvosai környezet- és levegőváltozást javasoltak számára. Elkezdett magyarul tanulni. Nagyon megkedvelte a magyar népet - valószínűleg anyósa rosszallása is tetszett neki -, nagy szerepe volt abban, hogy Ferenc Józsefnek megbocsátott a nemzet.
Visszatérése után egy sokkal határozottabb Erzsébet bontakozott ki a császári udvarban. Már felvette a harcot Zsófiával is, magabiztosabb, keményebb lett. Férjével teljesen elhidegültek egymástól. Ekkor került udvartartásába Ferenczy Ida magyar társalkodónő, aki bizalmasa és beszélgetőpartnere lett élete végéig. De ami fontosabb, ezekben az években ismerkedett meg Andrássy Gyulával.
Idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula 1823-ban született Kassán. Apja gróf Andrássy Károly, anyja Szapáry Etelka. Középiskolai tanulmányait a Királyi Katolikus Egyetemi Főgimnáziumban végezte. Hazafias nevelést kapott családjától, erős nemzeti érzelem dobogott szívében. 1847-ben Zemplén vármegye országgyűlési követe lett. A szabadságharcban aktívan részt vett, bukása után nem térhetett haza. Távollétében halálra ítélték, ekkor Párizsban éldegélt, illetve nagyon is élt. A női szívek meghódítójaként tartották számon. Szép akasztott embernek is - ,,le beau pendu" - nevezték a francia fővárosban. Állítólag - ahogy Sissi is a hölgyek között - a gróf úr is korának legszebb férfiúi közé tartozott. Később Kendeffy Katinkával kötött házasságot az emigrációban. 1857-ben térhetett haza, azonnal bekapcsolódott a politikai életbe.
1866-ban találkoztak először. Állítólag első látásra a grófba szeretett Erzsébet, aki valószínűleg viszont érzett a császárné iránt. Szerelmük azonban sosem teljesedett be, kettesben is csak egyszer, 1782-ben voltak együtt, legalábbis a hivatalos iratok szerint. Titkos levelezést folytattak Ferenczy Idán keresztül. Andrássy finoman politikai célokra is használta Erzsébetet, ezzel előrelépett a kiegyezés előkészítésében. A legenda szerint Andrássy volt Mária Valéria - Sissi és Ferenc József negyedik gyermeke, aki 1868-ban született, tíz hónappal a kiegyezés után - apja, akit annyira megviselt ez a gyanúsítgatás, hogy mind a magyarokat, mind Andrássyt meggyűlölte ezért.
Egy valamit azonban nem tudott Mária Valéria sem. A koronázás után egy hónappal Erzsébet ismét Madeirára indult gyógykezelésre. Az útja először azonban nem oda vezetett, hanem máshová. Egy titkos randevúra, melyet Ferenczy Ida szervezett neki. Egy kisvárosba, ahol nem tűntek fel senkinek. Erzsébet és Gyula három napot töltött Miskolcon. Egy kis fogadóban szálltak meg a Belvárostól pár utcányira. Sétáltak a városban, a Népkertben, a Kálvárián. A kedvenc helyük itt volt a Népkertben, itt andalogtak naphosszat. Itt pihentek a fák árnyékot adó hűs koronái alatt, mely megóvta őket a nap erősen sütő sugaraitól. Ezt a három napot nem feledte el egyikük sem, ezek után nem történt velük hasonló dolog életük során.
Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport
Ezután bensőséges baráti viszony alakult ki a királyné és Andrássy között, Erzsébet sok mindenben kikérte a férfi véleményét. Kapcsolatuk komolyra fordulására esély sem nyílott, de - talán éppen ezért - egyre jobban mélyült a barátság közöttük.
A császárné fia, Rudolf, 1889-ben öngyilkos lett, ezt nagyon nehezen viselte Erzsébet. Nem sokkal később jött az újabb tragédia. 1890. február 18-án Andrássy Gyula is elhunyt. Ekkor ezt mondta a királyné Idának:
- Elvesztettem az egyetlen embert, akit tényleg szerettem, ő volt az egyetlen bizalmasom. Ma már mindent máshogy tennék. Egy valamit azonban megfogadok. Abban a magyar városban, ahol először megemlékeznek rólam, ha majd nem leszek, annak a városnak a szerelmeseit óvni fogom mindörökre odafentről is. Vigyázok, hogy egymáséi legyenek örökre életük végéig, ha tényleg szeretik egymást!
1898. szeptember 9-én Erzsébet Genfbe utazott, ahol egy anarchista merényletet követett el ellene, melynek következtében nem sokkal később elhalálozott.
Még egy év sem telt el és a magyarországi városok közül Miskolc állított először szobrot az elhunyt királynénak, nem véletlenül. Ida a szeretett udvarhölgy és barátnő, felkereste Soltész Nagy Kálmánt - Miskolc éppen regnáló polgármesterét - és elmesélte a gróf és a királyné miskolci légyottját, szerelmét, természetesen teljes titoktartást kérve tőle. Soltész Nagy Kálmán megígérte ezt és megígérte a szobrot, ráadásként pedig egy kertet is - melyet Erzsébet-kertnek neveztek - a Népkertben, ott, ahol ők ketten olyan szerelmesen andalogtak. Ez az előélete a szobornak és az Erzsébet kertnek. Sokan nem értették miért sietett Miskolc emléket állítani Sissinek, aki nem is járt városukban. Pedig dehogynem...
1899. június 17-én avatták fel a szobrot a Népkertben. Nem sokkal később elterjedt a városban a legenda, hogy aki a szobor előtt/mellett szerelmet vall párjának és csókkal szentesíti azt, örökké egymáséi lesznek.
Az évek múltak, a legenda híre egyszerre csak kikopott a miskolciak emlékezetéből. Talán a háborúk, talán a sekélyesebb kapcsolatok, a rohanó világ. Ma már csak kevesen tudják, hogy Erzsébet őrködik a miskolci szerelmesek felett. Menjünk el a szoborhoz a párunkkal és élesszük fel újra ezt a szép legendát!
Érdekesség, hogy Andrássy Gyula fia, ifj. Andrássy Gyula belügyminiszterként elévülhetetlen érdemeket szerzett városunk törvényhatósági joggal való felruházásában, ezért díszpolgári címet is kapott Miskolctól. De ez már egy másik történet...
A történet a képzelet szüleménye, a szereplők valóságosak, a történet kitalált. Bármilyen hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve lehet...
A Szent Jobb Miskolcon
85 évvel ezelőtt került sor Magyarországon a Szent István emlékév rendezvénysorozatára, halálának 900. évfordulójának alkalmából. A rendezvénysorozatból kiemelkedik a Szent Jobb országjárása, amely Miskolcra is eljutott ebből az alkalomból. Idézzük fel most a városunkban történt eseményeket. Ezúttal megpróbálok minél több helyről idézni, hogy jobban átérezzük az ünnep szellemét.
Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8.
Így vezette fel az ünnepségről való tudósítását a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap aktuális száma:
,,Ragyogóan szép, eszményien magasztos ünnepe volt tegnap Miskolcnak és a Felvidéknek. A Szent Jobb érkezett Miskolcra és káprázatos ünnepi fényben hódolt előtte Miskolc és a szomszéd vármegyék minden rendű és rangú közönsége. Az ünnep mélységes hódolat volt azok előtt az eszmék előtt, amelyeket a Szentistváni örök gondolat jelent ennek az országnak, az a szellem, az a gondolat, amely megteremtette, a keresztény civilizáció útjára vezette ezt az országot. Most, amikor a trianoni bilincs szorít, valósággal lelki szükséglet, hogy az ország népe a Szent Jobb előtti hódolatában kifejezésre juttassa hűségét azon négy eszmék és gondolatok iránt, amelyeket a nagy király valósított meg, amikor a pogányság legyőzésével az országot arra az útra vetette, amely állandóságát biztosította, a nemzet államalkotó szerepét megalapozta és vezette évszázadok vérzivatarai között. Az ünnep szép volt, fenséges és jelentőségében emlékezetes. Odasereglettek a Szent Jobb köré a nemzet minden rétegei. Főurak és a nép egyszerű fiai mind ott voltak és hódoltak. És a hódolatban benne volt a hűség és ragaszkodás a nagy király szelleme iránt."
(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1939. július 5., címoldal)
Az ,,Aranyvonat", ahogy a népnyelv nevezte, 1930. június 4-én érkezett városunkba, jelesül a Gömöri pályaudvarra. Útjára egy speciális autóval indult, melyen sok ezer ember követte szerte a városban. Ebből az alkalomból rengeteg látogató érkezett hozzánk, nem csak Borsod vármegyéből, hanem Abaúj és Zemplén megyéből is érkeztek olyan érdeklődők, akik nem láthatták még máshol ezt a különleges kegytárgyat.
Négy órán át tartózkodott Miskolcon a Szent Jobb - tíz óra harmincnyolc perckor ért a Gömöri pályaudvarra -, ezen idő alatt körülbelül nyolcvanezer ember tekintette meg élőben. A katonazenekar elkezdte játszani a Himnuszt, amint a szerelvény a pályaudvar közelébe ért. Néma csendben várták az érdeklődők a szerelvény "begurultát", így rótták le tiszteletüket Szent István király nagysága előtt.
Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8.
A menet a Zsolcai kapu - Ady Endre út (akkor Lichtenstein József utca) - Széchenyi István utca - Szemere utca - Görgey Artúr utca (akkor még Csabai kapu) - Budai József utca (akkor még Farkas Károly utca) útvonalon haladt.
A Jobb vonatról való leszállítása után - a pályaudvar előtti résztől kezdődően -, szépen, rendezetten haladt a tömeg. A díszmenet élén a katonai díszszázad haladt, utánuk a papság, majd vitéz Madarassy László koronaőr következett. A kegytárgyat hat, irgalmas rendi barát vitte, mellettük mindenki díszmagyarban. Vitéz Borbély-Maczky Emil Miskolc és Borsod vármegye főispánja, Patay Sámuel Abaúj-Torna vármegye főispánja, Fáy István Debrecen város és Hajdú vármegye főispánja, Görgey László felsőházi tag, dr. Fekete Bertalan Miskolc város polgármestere, Szent-Imrey Pál Abaúj-Torna alispánja, Lukács Endre borsodi alispán és Bornemissza Miklós Zemplén vármegye alispánja. Őket mindkét oldalon hat-hat alabárdos fogta közre. Mögöttük számtalan híres politikus és prominens személy kíséri az ország minden tájáról. A pályaudvar előtt a menet átrendeződik, lovasrendőrök, cserkészek, iskolák, megyei népviseletekbe öltözött leányok és fiúk, tűzoltók, egyesületek csatlakoztak a menethez, illetve a miskolci polgárok sokasága.
A Szent Jobb a népkerti sporttelepen volt elhelyezve, egy díszemelvényen egy díszsátorban. Itt tekinthette meg közelebbről az érdeklődők hada. A pályán harminc-negyven ezer, a városban összesen a korabeli sajtó tudósítása szerint nyolcvanezer ember tekintette meg a nagy hírű ereklyét.
Rengeteg szónok, rengeteg felszólaló méltatta Szent István királyunkat, mint a kereszténység fő védelmezőjét, meghonosítóját hazánkban. És el nem feledték megemlíteni azt is, hogy Miskolc városa címerében őrzi emlékét. Hozzá kell még tenni, hogy - amint a pályaudvarra való érkezéskor is említettem - a Népkertben is néma csöndben volt a nép, részvétét és kegyeletét ezúton is nyilvánítva.
A Szent Jobb ezek után - egy speciális autón - a Tiszai pályaudvar felé vette útját és 15 óra 15 perckor elindult következő állomására Mezőkövesd városa felé. A katonazenekar ismét a Himnusz sorait játszotta a háttérben.
Érdekesség, hogy a Korona szálló éppen felújítás alatt állt, de erre az egy napra megnyitották, hogy a rengeteg vendéget el tudják látni. A hivatalos megnyitó csak július 16-án történt.
Végezetül had osszam meg Görgey László nagyszerű beszédét, melyet a Népkertben mondott el tízezrek előtt (részlet):
,,Magyar testvéreim!
Első királyunknak, Szent Istvánnak, halála 900-ik évfordulóján az enyészetből megóvott jobbja országjáró útjában ma hozzánk is megérkezett.
Utja ünnepi díszmenet, harangok zúgása, kórusok éneke, zászlók erdeje, tömegek tiszteletadása fogadja mindenütt, mert Szent István emléke osztatlan kincse az egész magyar nemzetnek, jobbja nemzeti ereklye, mely előtt felekezeti különbség nélkül, meghatott tisztelettel hajt fejet minden magyar.
Ez a 900 év óta halott kéz egy élő szimbólum. Látható jelképe az ezeréves szentistváni gondolatnak, melynek történelmi ereje és folytonossága a magyarság nagyságának hirdetője és a nagy magyar királynak örök emléke. (...)
Alkotóerejének teljében ült trónra Szent István király és az első magyar királynak olasz földről, francia pápától, német szerzetes hozta a koronát, nemzetünknek mindmáig legszentebb ereklyéjét.
István király egyházának szentje, nemzetének apostoli Királya, és minden idők legnagyobb államférfia volt. Lelkét a X. század végén Európa-szerte diadalmasan előretörő egyetemes keresztény gondolat hódította meg s a pogány magyarság megtérítése Szent István apostoli munkájának eredménye volt, ki erős kézzel, elszánt akarattal és meggyőződéses hittel vezette népét a krisztusi igazság ösvényére. Uj életformát adott népének, amelyet egységes nemzetté kovácsolva össze, csodálatos látnoki bölcsességgel belekényszerített a nyugateurópai fejlődés ragadó sodrába, hogy a késői indulást siető haladással tegye jóvá. (...)
Szent István halhatatlanságában az államalkotó géniusz él. Messze kiterjedő hatalommal gyakorolta felségjogait s még sem volt autokrata mert akaratának mindig korlátot szabtak a vallás és egyház törvényei s a magyar nemzet törvényerejű jogszokásai. (...)
Régi históriák szerint Szent István kegyelmes volt az elbukottakkal, jólelkű a gyámoltalanokkal és szelíd a jókkal szemben, de a maga elé kitűzött szent cél érdekében erőskezű, kemény uralkodója is volt nemzetének. Ez az áldott jobb tudott ökölbe is szorulni, kik útjában állottak a krisztusi birodalom kiépítésére irányuló törekvéseinek, összetörtek kíméletlenül lesújtó öklének haragos csapasai alatt. (...)
Szent István élete nem csak tündöklő fejezete a magyar történelemnek, hanem záloga jövő fennmaradásunknak is. Nagy nemzeti feladatainkat akkor fogjuk méltóan megoldani, ha hűek maradunk a szentistváni gondolathoz, mert a szentistváni mult tartotta fenn a nemzetet. (...)
Magyar testvéreim! Szent István bölcsessége, hitbuzgalma és hazaszeretete a magyar nemzet fejlődésének erőtényezői. Legyen velünk Szent Istvánnak nehéz sorsunk felett virrasztó szelleme. A (közelből?, nem tudom kiolvasni a szót, a szerk.) mérhetetlen módon meggyengült magyar nemzetnek e szent jobb mutassa az utat a magyar jövendőbe időtlen-időkig, hogy Isten dicsőségére és a magyarság boldogságára velünk legyen Szent István hatalmas birodalma!
Úgy legyen!
(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1938. július 5., 2-3. oldal)
Források:
Honismereti Szövetség - Szent István kultusza a 20. században
budapest.varosom.hu - Szent Jobb
tankonyvtar.hu - Ötven esztendővel ezelőtt. A Szent Jobb országlátása 1938-ban
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. - A Csabai kapu település- és építéstörténete
Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1938. július 1., 1938. július 5.
1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940
olvasserdekessegeket.blog.hu
halcsontosfuzo.reblog.hu
mta.hu
tanarno.cafeblog.hu
Történelmi őrületek Facebook csoport
life.hu
