Egy előre megtervezett, kegyetlen gyilkosság történt 1919. október 26-án este a Miskolc belvárosában található Weidlich-palotában. Kertész Zsigmondot, az Apolló mozgóképszínház igazgatóját holtan találták az emeleti lakásában.

Forrás: delzalapress.hu

Munkatársai hiába várták másnap reggel az igazgatót a szintén a Weidlich-palotában található irodájában. Pedig Kertész minden nap pontban nyolc órakor már az íróasztala mögött dolgozott. A ,,gépírókisasszony" ment fel a ház főbejárata fölött található lakásához megnézi, hogy mi történt, de a bejárati ajtót kulcsra zárva találta. Benézett az ablakon ott, ahonnan láthatta: az igazgató ágya érintetlen. Ezek szerint nem aludt otthon. 

A kollégák első gondolata az volt, hogy elfogták Kertészt a román katonák. Ezekben a hónapokban ugyanis Miskolc városa román megszállás alatt állt és a megszállók éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el. Aki ez ellen vétett, azt elfogták és az úgynevezett térparancsnokságra vitték. Nemsokára kiderült, hogy sem a románok, sem a helyi rendőrség nem tud az igazgató hollétéről.

Tíz óra körül Farkas Istvánné takarító bement a lakásba és annak rendje és módja szerint elkezdte a munkáját. A zárt bejárati ajtóhoz természetesen volt kulcsa, hiszen rendszerint akkor végezte a dolgát, amikor a megbízója nem volt otthon. Kertész ágya érintetlen volt, az ágytakaró azonban hiányzott, és a szoba szőnyegét is összegyűrve találta. Az ágytakarót végül a szobából nyíló eléskamrában találta meg, miután segítséget hívott, mert a kamra ajtaja szintén zárva volt. A helyére akarta vinni a takarót, azonban, amikor felemelte, meglátta Kertész Zsigmond élettelen testét alatta!

Ezután az iroda dolgói késlekedés nélkül értesítették a rendőrséget, akik azonnal megkezdték a nyomozást. Sajnos Farkas Istvánné a takarításával a legtöbb nyomot eltüntette... Ezért szegény asszonyt később még azzal is meggyanúsították, hogy azért tette ezt, mert együttműködött az elkövetőkkel. Ez természetesen nem volt igaz.

A Weidlich-palota manapság. Forrás: szallas.hu

Meglehetősen kis lakásban élt az igazgató. Egy szobában, melyben csak egy ágy volt, mellette egy pamlag, két fotel és egy asztal, illetve egy, a szobából nyíló mosdó. A szoba ajtó felőli világítása nem működött, valószínűleg az elkövetők okoztak rövidzárlatot a kapcsolóban, hogy az áldozat ne tudjon világosságot gyújtani a szobában, amikor hazaér. Kertész összegyűrt kalapját, az eléskamra kulcsát és sok egyéb bűnjelet találtak a helyszíni szemle során. 

Miután a tisztiorvos megérkezett, a holttestet is átvizsgálták. Hiányzott az aranylánca és az aranyórája. A tárcájából azonban nem vitték el az 540 koronáját. Hiányzott viszont az Apolló mozgóképszínház páncélszekrényének a kulcsa. A halál okára is fény derült, az elkövetők megfojtották az áldozatot.

,,A hullaszemle után a gyilkosság körülményeiről dr. Pfliegler Imre tisztiorvos az alábbiakban mondta el véleményét a Reggeli Hírlap munkatársának: 

- A gyilkosságot valószínűleg egy hatalmas, erős ember követte el. Az áldozat jobb kezét hátracsavarta még pedg oly erősen, hogy a kulcscsontból ki is emelte karját. A gyilkos a földre teperte Kertészt, balkezével megfojtotta. A halál fél perc alatt állott be."

(Reggeli Hírlap - 1919. október 27.)

A palota így nézett ki a gyilkosság idejében. Az Apollo felirat mögött volt az a kis lakás, ahol a gyilkosság történt

A gyilkosság este 11 után történt, miután Kertész az Abbázia kávéházból hazatért. Amikor a kapunál járt, bezörgetett a házmesterhez. Bozsik József beengedte és egészen a lépcsőházig kísérte, addig beszélgettek. Miután az igazgató felért a lakásába és bement az ajtón, Guttmann Róza cseledlány egy sikoltást hallott, amikor az első emeleti folyosón tartózkodott. A lány megijedt ennek hallatán és beszaladt a szobájába, majd gyorsan lefeküdt aludni. A nyomozók azt állapították meg, hogy minden jel szerint az elkövetők a lakásában várták áldozatot. Kertész miután belépett a lakásába a villanyt szerette volna felkapcsolni. Ezt nem tudta, hiszen ezt előzőleg az elkövetők elrontották. A sötétben botorkált, amikor rátámadtak. A kezét kicsavarták - akkor hallotta a cseledlány a sikoltást -, majd megfojtották. A páncélszekrény kulcsát elvették az áldozattól, ezután pedig bedobták a testet az eléskamrába és rázárták az ajtót.

A gyilkosok nagyon jól ismerték a járást az épületben, nagy helyismerettel rendelkeztek. A rendőrség a kezdetektől fogva azt is valószínűsítette, hogy többen voltak a gyilkosok. 

Az tetteseknek a szörnyű tett véghezvitele után észrevétlenül le kellett menni a társaság irodájába és kinyitni a széfet, majd eltűnni a helyszínről. (Azt, hogy a széf üres vagy nem, egyelőre nem tudták a rendőrök, hiszen zárva találták. Lepecsételték és a gyilkosság után 30 órával nyitották fel.) Sok ideje nem volt eltűnni a gyikosoknak, hiszen, mint említettem az utcára nem mehettek a kijárási tilalom miatt. 

Hamar a rendőrség látókörébe került Dombrovics József, az Apolló mozigépéze, akit őrizet alatt tartottak. A Reggeli Hírlap egyik tudósítója ott volt, amikor a rendőrök kihallgatták a gyanúsítottat. A Lembergből érkezett fiatalember törte a magyart, de készséggel válaszolt a nyomozók minden kérdésére. Először azt vallotta, hogy a gyilkosság estéjén otthon aludt, később az apja megcáfolta az állítását. Végül elismerte, hogy nem otthon töltötte az éjszakát. Állítása szerint egy román katonai járőr a Búza térnél elfogta - azért, mert a papírjait otthon felejtette és nem tudta igazolni magát -, akitől később megszökött a Szemere utcánál és az éjszakát a Népkertben töltötte. Ezt később a rendőröknek a román térparancsnokság cáfolta. A gyanúsított vallomásából az is kiderült, hogy három éve dolgozott az Apollóban és a gyilkosság estéjét egyik legjobb barátjával, Nemes Gusztávval töltötte a moziban. 

A nyomozók Lauschmann János és Horváth János főkapitányok vezetésével alapos munkát végeztek. Az esetet rekonstruálták, az egész palotát felforgatták nyomok után kutatva. Igazi eredményt azonban nem produkáltak ezek a próbálkozások. Öt embert tartottak sokáig előzetesben. Dombrovics Istvánon kívül Nemes Gusztáv műszerészt, Kertész Zsigmondnét, az áldozat egykori feleségét - akitől régóta külön élt -, illetve Csepcsányi Jolánt és Janovics Lászlót. 

Közben eltemették Kertész Zsigmondot, akit többezer ember kísért utolsó útjára az avasi izraelita temetőben.

A nyomozók végül mindenkit szabadlábra helyeztek, senki ellen nem találtak elég bizonyítékot. A bűnügyi aktát érdekes lenne elolvasni a Levéltárban - ha megvan -, lehetséges, hogy meg fogom keresni. Nekem nagyon érdekes, hogy a bizonyítékok ellenére Dombrovics Istvánt elengedték. Két vallomás is szólt arról, hogy az eset reggelén látták őt a Weidlich-palotában. Az ágylepedőn, amellyel szegény Kertészt letakarták két sáros lábnyomot találtak. Dombrovics cipőjének lenyomata tökéletesen egyezett ezekkel. Ráadásul a mozigépész pont olyan cigerettát kezdett el szívni az eset másnapján, amely a Kertész Zsigmond kedvence volt. És, ha mindez nem lenne elég, találtak egy húsz fillér nagyságú ujjlenyomatot az áldozat nyakán. Ezt nem tudták, vagy nem akarták ellenőrizni a rendőrök.

Az is kiderült persze, hogy a pénz eltűnt. A rendőrség Szkupi Adolfot, a Diskant cég alkalmazottját kérte fel a széf felnyitására. Három órás küzdelem után sikerült a művelet, csak egy kis aprópénzt hagytak a rablók ezt találták meg a nyomozók. 160 000 korona tűnt el, ennyit vittek el az elkövetők. A rendőrség 5000 korona nyomravezetői díjat ajánlott fel annak, aki segít a gyilkosok kézrekerítésében.

Teltek-múltak a hónapok, amikor a rendőrök egy fülest kaptak, hogy Kertész Zsigmond aranyóráját és aranyláncát a fővárosban próbálták értékesíteni. Az orgazda özvegy Nemes Antalné, Nemes Gusztáv műszerész édesanyja volt. Ezek után vallotta be a gyilkosság elkövetését Nemes Gusztáv és Dombrovics István.

A bíróságon Dombrovics István elmesélte a szörnyű eset előzményeit, és magának a gyilkosságnak a részleteit is.

A bűntény vasárnap történt. Csütörtökön, a gyilkosságot megelőzően Dombrovics és Nemes az egyik előadás után beszélgettek. Nemes arról panaszkodott, hogy nincs pénze és a büfében is tartozik 100 koronával. Arra gondoltak, hogy másodállásban kéne dolgozni. Ezt végül elvetették és azon tanakodtak, hogy Kertész Zsigmond lakását kéne kifosztani.

Pénteken ismét beszélgettek erről, sőt, Dombrovics egy álkulcssal kinyitotta az igazgató lakását és átkutatta azt, de semmit nem talált. Nemes végül azt javasolta, hogy a páncélszekrényt kéne kirabolni. Egyik este rejtőzzenek el és vegyék el a kulcsot Kertésztől, és ha netán felismerné őket, végezzenek vele. Érdekes módon jónak találták az ötletet és megegyeztek abban, hogy vasárnap este végrehajtják a tervüket.

Eljött a gyilkosság napja, Dombrovics és Nemes elbújt az igazgató lakásában és várta az áldozatát.

,,Magunkhoz vettük az ágytakarót, az ajtó mögé álltunk és várakoztunk. Hallottam, hogy a színházi torony órája elütötte a tizenegyet. Nem sokkal azután hallottuk, hogy Kertész úr bedugja a kulcsot a zárba és kinyitja az ajtót. Belépett és fel akarta csavarni a villanyt. Nekem az volt a benyomásom, hogy Kertész észrevett bennünket. Haboztam, nem tudtam, mit csináljak. Guszti erre meglökött és én elölről rádobtam az ágytakarót és megcsavartam a nyakán. Guszti erre az ajtót zárta be, a Kertész úr kulcsával, amely a támadás alkalmával a földre esett. Nyomban azután odaugrott hozzánk és kicsavarta az igazgató úr kezét. Erre mind a hárman a földre estünk. Mikor láttam, hogy Kertész úr emelkedik és sikoltott is egyet, erősebben húztam meg a nyaka körül az ágytakarót."

(Miskolczi Napló - 1920. október 19.)

Az igazgató a bántalmazás következtében azonnal elhunyt. Az elkövetők ezután nyugodtan leültek cigerettázni és konyakot is ittak az áldozat lakásában. Miután odakint minden csendes lett lementek az irodába és kinyitották a széfet. A pénzt elosztották és elrejtették.

Azt még mindenképpen hozzá kell tennem, hogy a lopott pénz nem lett meg. A tettesek azt állították, hogy elégették azt, és a bíróság ezt elhitte, nem is keresték tovább. Ez is egy olyan epizódja a bűnténynek, ami nehezen hihető. Mármint az elkövetők állítása. Azért égették el a rabolt összeget, mert féltek attól, hogy lebuknak... A pénz sosem került elő... A bíróság hitt nekik. De miért is ne hinne egy aljas indokból, nyereségvágyból elkövetett gyilkosság elkövetőinek? Dombrovicsot egyébként nagyon kedvelte és többször támogatta anyagilag Kertész Zsigmond...

Az ítélet is megszületett hamarosan:

,,Az ítéletet délután két órakor hirdették ki. A bíróság Dombrovics Istvánt és Nemes Gusztávot gyilkosság és rablás büntette miatt 15—15 évifegyházra és 10—10 évi hivatalvesztésre, özvegy Nemes Antalnét pedig orgazdaság büntette miatt egy évi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre ítélte. Az eltöltött vizsgálati fogsággal Dombrovicsnál 6 hónapot, Nemes Gusztávnál és Nemesnénél 3 hónapot és 20 napot a büntetésből kitöltöttnek vett a bíróság."

(Magyar Jövő - 1920. október 20.)

Dombrovics 1931. május 20-án szabadult, jó magaviselete miatt. Nemesről egymásnak ellentmondó információkat találtam. Egyik lap állítása szerint Vácott, a börtönben egy betegség következtében hunyt el, egy másik szerint együtt szabadultak és Miskolcon élt tovább. 

Dombrovics István tehát 1931-ban szabadult feltételesen, és Miskolcon szeretett volna továbbra is élni. Így is történt, azonban 1933-ban némileg váratlanul kitoloncolták az országból. A szülei ugyan Miskolcon éltek és optáltak - lásd: keretes cikk! -, ezért maradhattak Magyarország területén. A büntetését letöltött Dombrovics azonban nem, hiszen a börtönben erre is is volt lehetősége. Mivel Lembergben született Lengyelországba toloncolták, hiszen ez a terület akkor hozzájuk tartozott. A Reggeli Hírlap információja szerint a lengyelek azonnal besorozták a hadseregükbe.

Végül a Reggeli Hírlap egyik újságírójának írását idézném. Ebben megtudhatjuk miért is követte el a szörnyű tettét Nemes Gusztáv.

,,Nemes Gusztávval is a fogházban beszélgettem. Nem tagadta bűnét, ami a fogházban szokatlan, meglepett, amikor kijelentette, hogy ártatlannak érzi magát és lelkismerete teljesen nyugodt. Kiváncsi voltam, hogy a rablógyilkos mivel áltatja magát és hogyan tudta helyreállítani lelki egyensúlyát. Nemes válasza különös volt. Okfejtése arra vallott, hogy hiányzik belőle a morális érzék. 

— Én csak pénzt akartam szerezni — mondta nyugodt magyarázó hangon. Pénz kellett, mert valakit nagyon szerettem. A szerelem űzött, a Kertész szobájába. Nem is akartam gyilkolni és hogy öltem, az tisztára szerencsétlenség. Kertész felismert és magam sem tudom mi történt. Amikor a nevemet rémülten elkiáltotta az elsötétített szobában, kezem összeszorult, megtörtént a baj. Isten adta rám és viselem, így volt megírva."

(Reggeli Hírlap - 1927. december 23.)

Források:

Reggeli Hírlap - 1919. október 27., 1919. október 28., 1919. október 29., 1919. október 30., 1919. október 31., 1927. december 23., 1931. április 26., 1933. január 15.

Magyar Jövő - 1919. október 28.,, 1919. október 29., 1919. október 30., 1919. november 2., 1920. október 20.

Miskolczi Napló - 1920. október 19.

Észak-Magyarország - 1989. november 20.