Az elmúlt években ismét sikert sikerre halmoz a DVTK női kosárlabda csapata. A tavalyi szezonban a miskolci lányok először szerepeltek az Euroligában, a legrangosabb európai kupában. Idén pedig máris bravúrral nyitottak, hiszen a bivalyerős londoni oroszlánok rovására jutottak be a kontinens legjobb 16 csapata közé. Hogy aztán a sikeres folytatásról ne is beszéljünk... De ezúttal nem ez lesz a téma.

Forrás: Varga Lajos: A lányok, a lányok... A névsor egy helyen hibás, nem Benke Valéria, hanem Benke Éva látható a képen

Azonban Diósgyőrben nemcsak most, az elmúlt egy évtizedben, vagy a kilencvenes években volt nagy csapat, hanem a múlt század negyvenes-ötvenes-hatvanas éveiben is. Ebben az írásomban a vasgyári női kosárlabda szakosztály első éveiről lesz szó. Ezek az információk jórészt Varga Lajos: A lányok, a lányok... című könyvéből származnak, köszönet a szerzőnek az interjúkért, melyeket ma már nem lehetne elkészíteni az egykori legendás játékosokkal.

A kosárlabda őse valószínűleg Amerikából származik, a majákat, az aztékokat és az olmétokat említik elsősorban a források, melyek szerint a ma már népszerű sportághoz hasonló játékot űztek már évszázadokkal ezelőtt. Azonban a majáknál a tét nem volt kicsi, hiszen a veszteseket általában feláldozták, úgyhogy nem kellett különösebben motiválni senkit a csapatból...

Forrás: Varga Lajos: A lányok, a lányok...

A mai játék alapjait egy bizonyos Dr. James Naismith a springfieldi főiskola tanára rakta le, még 1891-ben. Az első diákok közötti mérkőzés nem volt túl sikeres, hiszen egy diák elájult, egynek kiugrott a válla, többen pedig zúzódásokkal és monoklival tértek haza. Ezután Naismith komoly szabályokat vezetett be és az új sportág elindult a hódító útjára...

A játék Amerikán kívül is gyorsan népszerű lett, de mindenhol egy kicsit eltérő szabályokkal játszották. Elég későn, csak 1932-ben alakult meg a nemzetközi szövetség (FIBA), ahol ezeket a szabályokat egységesítették. 

Magyarországon 1912-ben, ugyanis Kuncze Géza, egy budapesti tanár ekkor hozott haza Németországból egy szabálykönyvet. Innen számíthatjuk a honi kosárlabdázás kezdetét. Az első világháborút követően alakultak az első szakosztályok, az első magyar bajnokság megrendezésére 1933-ban került sor. 

A diósgyőri női kosárlabdázás kezdetét a második világháború utolsó éveire teszi Varga Lajos, aki könyvében ezzel az időszakkal is foglalkozik. Az első nyilvános mérkőzésre 1945-ben került sor, amikor a szomszédos Eger városának csapatai érkeztek a Vasgyárba. A mérkőzést 13-7-re a piros-fehér lányok nyerték. (A két klub férfi csapatai is játszottak egymással.)

,,Egri kosárlabdázók Diósgyőrben

Az Egri Madisz női és férfi kosárlabda csapata vasárnap Diósgyőrben a DVTK női és férfi csapatával mérkőzik. 

A mérkőzés kezdete, d. u. 6 órakor lesz a vasgyári Stadionban, rossz idő esetén a mérkőzés a Stadion tornatermében lesz megtartva. 

A kosárlabda sport népszerűsitése érdekében a helyárakat olcsón állapították meg. ülőhely: 1 pengő, állóhely: 2 pengő. Minden sportbarátot szeretettel vár a 

Rendezőség"

(Miskolci Hirlap - 1945. június 16.)

1945 őszén vette kezdetét a bajnoki mérkőzések sora Diósgyőrben. A Kerületi bajnokság megnyerése után osztályozó mérkőzéseken jutott az NB I.-be a DVTK.

1946. szeptemberében került sor a bemutatkozásra a legjobbak között, a Postás csapata azonban könnyedén győzött (46-13). 1947 tavaszán a Kiskunfélegyházi MÁV elleni győzelem alkalmával (33-24), Vinyei Irén a női csapat első legendája 29 pontot szerzett.

,,Vinyei Irén 

1940-et írunk, a perecesi focipályán az újtelepi fiatalokból alakult alkalmi csapat kergeti a labdát. Egy kis, izmos, zömök alak fáradhatatlanul fut keresztül-kasul vörös salakon. Kapja és adja a labdát. Ki ez a srác? — kérdezik. 

— Vinyei Irénke. 

— Nem Imre? 

— Nem, Irénke! 

Aztán öccsétől, Jenőtől kap egy „forintos” labdát, és nagy gólt ragaszt a felső sarokba. 

— Valahogy így volt, - kezdi el a visszaemlékezést munkahelyén, a Nehézszerszámgépgyárban Vinyei Irénke, az első diósgyőri kosárlabdacsapat kitűnősége.

— Állandóan futballoztam öcsémmel együtt, aki később, a PTK-ból átkerülve hosszú ideig a DVTK jobbhátvédje volt. Magam is focista akartam lenni, ebben csak az akadályozott meg, hogy a gyengébb nemhez tartozom. Édesanyám öccse, Presovszki Géza bácsi a környék neves labdarúgója volt. Én is a labda „szerelmese” lettem. 

1940-ben itt, Diósgyőrött mi: Török Ica, Krajcsik Gabi, Csendes Mari, Gájer Aliz, Szabó Ica, Tóth Irén, Novadovszki Aranka, Hajagos Erika és jómagam alakítottuk meg az első női kosárlabda csapatot. Ez a sportág eddig ismeretlen volt errefelé. Szakkönyveket vásároltunk, és abból tanultuk meg a szabályokat. 

Vinyei Irénke 26 évet töltött el a kosárlabda pályán. Egész életét betöltötte ez a sport. Emellett kiegészítőül atlétizált is. Súlydobásban egy alkalommal vidéki bajnokságot nyert. Az első női kosárlabda csapatnak nagy vonzóereje volt. Mindig teltház előtt játszottak, és az együttes a kezdést leszámítva a mai napig az NB I-ben szerepel."

(Észak-Magyarország - 1966. október 23.)

NB I. 1946/47 végeredmény:

Ebben a bajnokságban indulhattak először vidéki csapatok is, a fővárosi egyesületek mellett.

NB I. 1947/48 végeredmény:

A szezon végén a DVTK kiesett az NB I.-ből.

Az első szezon olyan jól sikerült, hogy a válogatott londoni olimpiára készülő bő keretébe Török Ilona és Vinyei Irén is bekerült. A DVTK a bajnokság 8. helyén végzett. 

,,Török Ilona 

- A körülmények alakulása folytán Ilonka a szakosztály egyik alapítójának számítható. Kérem mesélje el, hogyan ismerkedett meg Diósgyőrben a kosárlabdázással?

- A háború előtt atlétaként róttam a diósgyőri stadionban a futballpálya körüli futó köröket. Szakál Lajos bácsi volt az edzőm. Hatvannyolc kiló voltam, vastag lábakkal és a futás mellett az edzőm a diszkoszvetést és a gerelyhajítást ajánlotta. 18 éves koromban súlylökésben ifjúsági bajnokságot nyertem. Az atlétikai foglalkozások közben láttam, hogy a pálya mellett, a szabadtéren valakik a földre csapkodják a labdát. Kíváncsiságból megálltam és akkor az egyik lány megkérdezte, volna e kedvem velük játszani. A játékról egyébként fogalmam sem volt, mindent az elejétől kellett megtanulni. 

(...)

- Mihez értett mégis leginkább ebből a játékból?

- Volt olyan mérkőzésünk, melyet Vinyeivel szinte ketten nyertünk meg. Hosszan indítottuk egymást, felváltva. A sok gyakorlás nyomán annyira megismertük egymás játékát, hogy amikor egyikünk a palánk alatt megkaparintotta a labdát, a másik már el is indult az ellenfél térfelére - és a labda rendre meg is érkezett. Mire az ellenfél felocsúdott, már meg is szereztük a pontokat. 

(...)

- Milyen volt az a kosárlabda csapat amelyben játszott?

- Nagyon remek kis társaság volt. Sajnos nagyon sokan már meghaltak az elmúlt negyven év alatt. Nagy szerencsének tartom, hogy Vinyei, Kamarásné, Novadovszly Aranka, vagy Csendes Mari még élnek a régi játszótársak közül. (Az interjú 1993-ban készült - a szerk.)

(Varga Lajos: A lányok, a lányok..., 50-53.)

A második NB I.-es szezon nem sikerült jól, sajnos a csapat kiesett a legmagasabb osztályból.

A másodosztályban eltöltött egy év legnagyobb sikere - a feljutás mellett - az volt, hogy az edzői posztra sikerült megnyerni Kamarás Istvánt. Később Kamarás mellé csatlakozott felesége, Rochonczi Mária is, az így egy jelentősen megerősödött kerettel ismét a nyolcadik helyig meneteltek a vasgyári lányok a legjobbak között. A csapat a hazai mérkőzéseit először a Vasgyárban, aztán a Kilián György Gimnázium tornatermében játszotta.

NB II. 1948/49 végeredmény:

Az NB II. Keleti csoportját a DVTK nyerte, így egy év után ismét a legjobbak között szerepelhetett

NB I. 1949/50 végeredmény:

A tavaszi szezon remekül sikerült, már Kamarásnéval a csapat soraiban.

NB I. 1950 végeredmény:

Az egyidényes bajnokságban is helytállt a diósgyőri csapat 

,,Czirják Irén 

- Bevezetésül arra kérem, mondja el, hogyan került kapcsolatba a sporttal?

- Miskolcon, a polgári leány iskolában majd később a női ipari iskolában tanultam és mindkét helyen tornásztam, egészen 18 éves koromig. Egyesületbe még nem jártam. Az iskola befejezése után eltelt néhány év és már hiányzott a mozgás, amikor egy napon elhatároztam, hogy körülnézek a DVTK-nál és választok egy nekem tetsző sporttágat. 

- Tudott arról, hogy ott kosárlabda élet is van?

- Igen, mert az öcsémmel egykorú lányokat ismertem és közülük sokan eljártak kosarazni. Már az első alkalommal elkaptak, bevittek a tornaterembe, sportruhába öltöztettek és elkezdtünk játszani. Nem döntöttem el még akkor, velük maradok e, mert Vinyei Irénkével meg át-át ruccantunk az atlétákhoz is. 

(..)

- Milyen változást hozott a Kamarás házaspár idekerülése?

- Alapvetőt. Már rögtön az elején olyan bemelegítést tartott, amitől alaposan elfáradtunk. Mégsem szökött meg senki. Nem voltunk sértődősek és nem ijedtünk meg az erős edzésmunkától sem. Próbálta kihozni mindegyikünk képességének a maximumomát, hogy minél inkább a csapat hasznára lehessünk."

(Varga Lajos: A lányok, a lányok..., 52-54.)

A következő egyidényes bajnokság után három évig a megyei bajnokságban játszott a csapat, csak 1954-ben került vissza a legjobbak közé. Az országos selejtezőkből egyszer sem került a döntőbe.

Ezután pedig a diósgyőri kosárlabdázás egyik legsikeresebb korszaka következett...

(Folytatjuk...)

Az írásom a hősökori legendák emlékére készült, közöttük Benke Valéria és Benke Éva, a feleségem nagymamája és testvére emlékére. Nyugodjanak békében!

Források:

Varga Lajos: A lányok, a lányok...

Wikipédia - Kosárlabda szócikk

index.hu - Kibukott az iskolából, majdnem meghalt, aztán feltalált egy sikersportot

Miskolci Hirlap - 1945. június 16.

Észak-Magyarország - 1966. október 23.