Ezúttal öt érdekességet hoztam Miskolc történetéből. Remélem lesz olyan, amit még nem hallottatok. Tudtátok, hogy Lévay József szobrán rosszul szerepel a költő halálának dátuma? Vagy, hogy a Miskolci Akadémiai Bizottság épületének homlokzatán el van rontva a címer? És azt, hogy Kossuth Lajos szobra az Erzsébet királynéről elnevezett téren áll? Miért van fent a Zsófia-kilátóban Vay Erzsébet? Miért nem engedték újjáépíteni az avasi templomot?
Lévay József szobra
Lévay József (1825-1918) költő, műfordító, az MTA tagja. Miskolc egyik díszpolgára, kinek a szobra a Deák téren áll. 1934. augusztus 6-án avatták az alkotást, Bindász Borsodi Dezső munkája. A híres költő és alispán álló pozícióban látható, elgondolkodva. Ahogy Dobrossy István írja, talán a szemközti Deák tekintetét keresi.
Hodobay Sándor polgármester köszöntője a szobor avatásán:
,,Amidőn a város és a vármegye nemes közönsége és a LévayJózsef Közművelődési Egyesület áldozatkészségéből ércbeöntött emléket állítunk a halhatatlan költőnek, Borsod vármegye arany tollú főjegyzőjének, úgy érzem, hogy ennek az ünnepélynek a percében egy ércszobron keresztül idevarázsoltuk az ő emberi alakját...
— Amikor Miskolc város közönségenevében megőrzésre és gondozásra átveszem Lévay József szobrát, a város közönségének mélységes tiszteletét, háláját és nagyrabecsülését nem fejezhetem ki szebben, mint abban a mondatban, amelyet a nagy költő Kozma Andor hozzáintézett: „Mikor lelkes tűzben Őérte égünk, dicsekvés az, mert Ő a mi dicsőségünk“.
A szobor apró - vagy talán nem is apró - szépséghibája az alkotásnak, hogy a költő halálának időpontja tévesen van feltüntetve rajta. A költő 1918. június 4-én hunyt el, a szobron szereplő felirat szerint 1918. június 5-én.
Az elrontott címer
Az Erzsébet téren található a Miskolci Akadémiai Bizottság épülete, amely 1896-ban épült a Kereskedelmi és Iparkamara épületeként, Könyöki Károly és Tamási József építészek tervei alapján. 1896-1948 között a Kamara székhelye volt, majd az államosítás után a megyei könyvtárnak adott helyet.
1973-ban készült el az új könyvtárépület, így könyvtár költözött, a Herman Ottó Múzeum igazgatósága azonban érkezett és el is foglalta a helyét az épületben, majd - teljes átalakítást követően - 1983-tól a Bizottság székháza a mai napig.
A külső része a francia, a belső része az olasz reneszánsz hangulatát idézi. Érdekesség, hogy a külső homlokzaton lévő monarchiás címer el van rontva, Dalmácia és Horvátország címere fel lett cserélve, a címer felső része jobb- és baloldalán.
Kossuth Lajos szobra az Erzsébet téren
Kossuth Lajos szobra
1879-ben a Habsburgok olyan törvényt hoztak - kifejezetten Kossuth miatt - amely tíz év elteltével megfosztja az egykori kormányzót állampolgárságától. Erre válaszul a magyar városok sorra díszpolgárukká választották a szabadságharc egyik vezetőjét. Miskolc is így történt, ahol városunk első díszpolgára lett 1886-ban.
Kossuth mindössze kétszer járt nálunk, mégis Magyarország első köztéri, egész alakos szobrát városunkban állították fel. A szobor Róna József alkotása, melyet 1898-ban avattak, pünkösd hétfőjén, a szabadságharc 50. évfordulójának alkalmából.
Ez a szobor volt hazánk első, egész alakos, köztéri szobra Kossuth Lajosnak. Az avató ünnepségen tiszteletét tette az egykori kormányzó húga, Ruttkayné Kossuth Lujza, fia, Kossuth Ferenc, továbbá Herman Ottó. A jelenlévők között volt Szemere Bertalan fia, Attila és Lévay József is.
Erzsébet tér
A nagy miskolci árvíz után (1878) olyan rendelkezések születtek a városban, miszerint Miskolc belvárosi malmait le kell bontani. A mai Erzsébet tér helyén működött az úgynevezett Papmalom, amely hosszú-hosszú évszázadokon át végezte munkáját a város közepén.
Mindezen rendeletek ellenére a Papmalomnak a Szinva még 1890-ben is szorgosan forgatta kerekét. Csak 1891-ben került sor lebontására, amely után egy szép teret nyert városunk a helyén. Ettől az évtől kezdődően a városi közgyűlés már hivatalosan is Papmalom-térré nyilvánította a területet. A későbbiek folyamán először Fürdő, Erzsébet, Szabadság, majd ismét Erzsébet tér néven ismerjük.
Tehát a furcsaság esett meg Miskolcon, hogy az Erzsébet téren áll a Kossuth-szobor. Egy érdekes történettel zárnám a soraimat ebben a témában:
,,Az ország első Kossuth szobrának felállítása kifejezetten Habsburg-ellenes tüntetés volt. Az udvar ugyanis féltékenyen utasított el mindent, ami a Kossuth-kultusz ápolásával függött össze. Egy példa erre 1914-ből: az év júniusában Miskolconjárt Lipót Salvator főherceg.
Az Erzsébet téren lefényképeztette magát. A háttérben lévő Kossuth-szobor súlyos dilemma elé állította a fényképészt: Habsburg főherceg Kossuth szobra előtt! Képtelenség! Az udvarhű fényképész hát kiretusálta a háttérből Kossuth szobrát, s így küldte el arany rámában a fenséges portrét."
(Déli Hírlap - 1986. november 19.)
Vay Erzsébet a Zsófia-kilátóban
A régi Zsófia-kilátó (újjá)építése egy 2019-ben létrehozott országos turisztikai fejlesztés része volt. Az Északerdő Zrt. vezérigazgatója - Zay Adorján - jelentette be 2020-ban, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében egy kétszáz milliós fejlesztési projekt keretében erdei pihenők, kilátók és meteorológiai állomások épülnek. A program részeként épül meg a kilátó és a hozzá vezető tanösvény is, mintegy ötvenmillió forintból. A kilátó elődjét - melynek építését a MTE Borsodi Bükk Osztálya finanszírozta - az ötvenes években bontották le a közelében kialakított katonai támaszpont, ismertebb nevén a Szikla miatt.
A névadó, Teleki Zsófia grófnő (1836-1898), báró Vay Béla főispán felesége volt. A főispánné a Borsodi Bükk Egylet (Borsodi Bükk Osztály) alapító tagja, akit a természetjárás lelkes támogatójaként ismerték mindenhol. Ennek apropóján kapta a nevét a kilátó. Vay Erzsébet, becenevén Lilla pedig, akiről a festői környezetben található üdülőtelepet, Lillafüredet elnevezték Teleki Zsófia és Vay Béla lánya volt. De miért is lett Lillafüred?
Bethlen András gróf szenvedélyes vadász volt, aki sokat járt a Bükkben is és - mint oly' sokakat - magával ragadta a táj szépsége. A Hámori-tó környékéé olyannyira, hogy elhatározta, üdülőövezetet hoz létre körülötte.
1890-ben - már mint földművelésügyi miniszter - megbízta gróf Keglevitch Bélát a hámori völgy feltérképezésével. Kíváncsi volt a véleményére, ő is alkalmasnak találja-e a vidéket turisztikai szempontból. Keglevitch minden szempontból ideálisnak tartotta a területet üdülők létrehozására. A föld a kincstáré volt, nem kellett tehát megvásárolni senkitől egy részét sem, ugyanakkor felparcellazás után nagyobb bevételre is szert tehetett az állam az eladásuk révén. Miután a gróf úr rábólintott, el is indult a terület kijelölése, parcellázása és szép lassan az első villák is "kinőttek" a földből.
Az első villák fölépülte után két villatulajdonos - Soltész Nagy Albert és Kubacska István - a főerdésszel Kőrösy Istvánnal egyetemben meglátogatta Bethlent a fővárosban, és megköszönték a telep kialakításával kapcsolatos fáradalmait, egyben felajánlották, az új nyaralóövezet neve legyen Bethlen-füred. András gróf ezt kedvesen elhárította és azt ajánlotta, hogy inkább nevezzék el unokahúgáról, Vay Erzsébetről. A Vay családban azonban szokás volt az Erzsébet nevű leányokat Lillának becézni, így lett Erzsébetfüred helyett Lillafüred a településrész neve.
Most, hogy már mindent tudunk, elérkeztünk a címben szereplő részhez. Egy jó fél év telt el, amikor annak átadása után először feljutottam a kilátóba. Nagyon tetszett. Szép a torony, nagyon jók az információs táblák is, jók a régi képek. Ahogy azonban felértem a felső szintre, megláttam Vay Erzsébet képét. Arra gondoltam, milyen szuper, milyen jó ötlet az, hogy innen tekint le a róla elnevezett Lillafüredre. Amikor közelebb léptem az ember nagyságú képhez, akkor jött a "feketeleves". A kép mellett a Teleki Zsófia felirat állt. Ez azért is megdöbbentő, mert a kép talán a legismertebb Vay Erzsébetről.
Az ügy vége ez lett, hogy szóltam az Északerdőnek és ők eltávolították a feliratot. De nem pótolták Vay Erzsébet, alias Lilla nevét... Azóta sem, legalábbis egy évvel később még nem volt ott semmilyen felirat.
(Csak két megjegyzés, kommentár nélkül a végére, de tényleg nem akarok kötekedni. Először is: a kép elhelyezője nyilvánvalóan tudta, hogy nem Teleki Zsófia van a képen. Másodszor: nagyon sok kultúráért felelős városi vezető volt fent, akiknek nem tűnt fel a baki.)
A templom, melyet nem engedett újjáépíteni az uradalom
1544-ben a budai Mehmet pasa csapatai felégették a várost. Éveken át üzengetett a pasa a miskolciaknak, hogy adózzanak neki. A város nem volt hajlandó erre, mert nem volt török fennhatóság alatt - és Buda messze volt, nem gondoltak, hogy "idáig leér a pasa keze" -, sajnos a törökök nem így gondolták. Ekkor vált használhatatlanná az avasi Szent István és semmisült meg a Boldogasszony templom, utóbbi nem is épült újjá, csak a minoriták megjelenésekor a XVIII. század első évtizedeiben.
Az avasi objektum pusztulásáról kétféle történet maradt meg a miskolciak emlékezetében. Az egyik szerint a lakosok egy része bemenekült a templomba, a török felgyújtotta a bejáratot, a csonkatorony leégett és rádőlt az építményre, a boltozatot beszakítva. Más források szerint nem a hívek, hanem a város élelmiszerkészlete volt a templomban és miután kifosztották, felgyújtották és úgy történt a fent említett eset.
Miskolcról és a környékbeli 45 faluból 4000 foglyot vitt magával a török, és a települések legalább egy évtizedig nem heverték ki az akkor okozott pusztítást.
A tény (?) mindenesetre az, hogy 1544 és 1560(63) között romokban hevert az avasi egyházi intézmény, mert a diósgyőri uradalom birtokosa, a bigott katolikus Balassa Zsigmond, majd neje Fánchy Borbála nem engedte újjáépíteni. Csak 1563 után kezdődhetett az építkezés, amikor Borbála is elhunyt. A két uradalmi birtokos attól félt, hogy a reformáció miatt a katolikus templomból református lesz. Így is történt egyébként, az 1569-re elkészült templom a reformátusoké lett és a mai napig az is maradt.
Források:
miskolciszemelvenyek@blog.hu - Elfeledve és elrejtve a szemek elől - a Deák tér; A miskolci pecsétek, címerek nyomában; A város legszebb tere - Az Erzsébet tér; Tíz történelmi érdekesség Lillafüredről; Tíz érdekesség, amit nem biztos, hogy tudtál az avasi református templomról
Reggeli Hírlap, 1934.augusztus 7.
Déli Hírlap - 1986. november 19.
