Valószínűleg mindenki hallott már a miskolci szakócákról és a bükki leletekről. Tapasztalatom szerint viszont rendkívül hiányos a pontos ismerete e – városunk történelmében jelentős – témának. Nézzük át mit kell tudnunk erről az Európa-szerte híres felfedezésről.
Mindhárom kő nyersanyaga a Bükkszentlászlő környékén gyűjthető, úgynevezett üveges kvarcporfir, melyet az utóbbi időben ásvány- és kőzettan szakemberek inkább metariolit néven emlegetnek
Kevés olyan település van Európában, amelynek történelme olyan távoli időkre nyúlik vissza, mint Miskolcé. Több történet is kering a szakócák megtalálásának történetéről. Kedves történet az, amit Fedor Vilmos és Csorba Piroska tár elénk a miskolci legendákban, amikor a mókás munkás megtalálja a leletet és felismeri benne a korszakalkotó felfedezést. Ám nézzük a tényeket!
Herman Ottó szobra a Papszeren, a róla elnevezett múzeum képtára előtt
A 19. század végén, 1891-ben Bársony János, Miskolc nagy tiszteletben álló tisztiügyésze új házat építtetett. Az akkori Rákóczi és Rudas utca sarkán, ma a Kálvin János utca 2-4 telkek helyén. A munkások három furcsa alakú kőeszközre bukkantak, amit megmutattak az ügyvéd úrnak. Bársony látta, hogy emberi kéz alkotta szerszámról van szó, amit érdemes a hozzáértőknek megmutatnia. Az egyiket megtartotta, a másik kettőt elajándékozta. A legnagyobb, legtetszetősebb példányt Herman Ottónak adta. Ez 1892. december 26-án történt. A nagy hírű polihisztor azonnal felismerte a leletek jelentőségét.
A Bársony-ház manapság a református gimnázium diákotthonaként működik
„Csak egy pillanatba került, hogy a kezemben lévő, rendkívül jellemző darabban egy Magyarország őskorára nézve, mondhatni, korszakot alkotó történelem előtti régiségtípust ismerjek föl, mely semmiben sem enged a híres Somme-völgy kőszakócáinak. Ennek az első darabnak a formája egészen hegyesen mandula alakú, és azonos azzal melyet Mortillet a francia lelhelyről '' Chelles'' típusnak nevezett el.”
Emléktábla a Bársony-ház falán
Herman ezzel tudtán kívül életre hívta a magyar őskorkutatást. Nem egyszerű feladatra vállalkozott. Azt próbálta bebizonyítani, hogy hazánkban is éltek jégkori emberek, bizonyítéka egyelőre csak az egy szem szakócája – mely szót ő alkotta, a németből tükörfordított marokkő helyett – volt. Boucher de Perthes 1844-ben hívta életre az őstörténet kutatását, amikor Somme folyó völgyében állatmaradványokkal együtt rátalált őskori kőeszközökre. A tudományág jeles magyar és külföldi szaktekintélyeinek nagy része szerint az ősember a Rajnától keletre nem jutott el. 16 évébe került amíg – már a bükki leletekkel karöltve – sikerült bizonyítania a szakócák eredetét.
A Bársony-ház manapság
„ … az első három tárgyat paleolitnal tekintettem és leírtam tehát mint elsőt a magyarok földjéről, melyre nézve fennállott a feltevés, inkább tévedés lehetősége, hogy az ősember elterjedése magyar földre nem nyúlhat át. Mi természetesebb mint az, hogy ellenem, aki ellenkezőjét bizonyítottam, szintén ádáz harc indult.”
A Nemzeti Múzeumban őrzött egyikének másolata, mellette egy kőeszköz a Szeleta Barlangból - szintén másolat
A lelet először a Természettudomány Társulat elé került. 1893. február 19-i ülésén mutatta be Herman Ottó. A Régészeti és Embertani Társulatnál 1893. február 28-án Hampel József nagy hírű archeológus ismertette. A Miskolc geológiai viszonyait jól ismerő Halaváts Gyula neves geológus szakember kétségbe vonta Herman állításait. Azzal érvelt, hogy az üledék, ahol találták, nem lehet jégkorszaki.
A Herman Ottó Múzeumban látható lelet távolról....
„1990-ben a Bársony-ház mellett kutatófúrást végeztek a Lévay Gimnázium udvarán a rétegtani helyzet tisztázása érdekében, amely kimutatta, hogy azok löszös jégkorszaki rétegben feküdtek. A löszös rétegek 60-70000 évesek.”
...és közelről
A szakócák olyan kis védett helyen voltak, ahol a Szinva nem tudta lerakni hordalékát. Ezeket az eredményeket 1991-ben a miskolci őskorkutatás 100. évfordulóján a Herman Ottó Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Állami Földtani Intézet és a MTA Miskolci Bizottsága közös szervezésében nemzetközi konferencián ismertették. 1903-ban Bécsben egy Moriz Hoeners nevű osztrák tudós őskori monográfiájában nagyra értékelte Herman leletét. 1905 augusztusában került nyilvánosságra, hogy Dobos Ferenc – sírásó - újabb kőszerszámot talált, ezúttal az Avasi Temetőben, még 1901- ben sírásás közben.
A ház, ahol a magyar őskorkutatás elkezdődött
1906-ban Darányi Ignác került a Földművelési Minisztérium élére, akit Herman jól ismert. Darányi pedig barátja javaslatára a Magyar Királyi Földtani Intézetnél Miskolc környékének földtani „újratérképezését” rendelte el. Kadic Otokár és Papp Károly még ebben az évben érkezett városunkba, azzal a feladattal, hogy a szakócák körüli vitát lezárják, másrészt a Bükk-vidéki barlangokat kellett feltérképezniük feltárásra való alkalmasságuk szempontjából.
A szakócák "alkalmazása"
„Papp Károly [...] a Miskolcz környékének geológiai viszonyai című tanulmányában kompromisszumos megoldást javasolt Herman és Halaváts vitájára. Elfogadta Halaváts nézetét, hogy a régészeti leletek az elluviumban, vagyis jelenkori üledékben feküdtek. Viszont Hermannak igazat adott, miszerint azok eredetileg az Avasi Temető diluviális, azaz jégkori rétegébe lehettek beágyazódva és innen kerültek másodlagos lelőhelyükre. Így végül lehetnek jégkorszakiak.”
„1993-ban végezték a kőszerszámok mikroszkópos kopásnyom-vizsgálatát. A két nagy darab ( 23,6x10,8x2,2 ill. 19,5x11,1x2,3) nincs semmilyen használati nyom. Biztosan nem mindennapi használatra szánt munkaeszközökről van szó. Ez valószínűleg cáfolja Papp megállapítását, vagyis ha nincs kopás rajtuk erősen kétséges, hogy csuszamlással kerültek (100 méteres) a legkisebb sérülés nélkül a Bársony-ház helyére.”
A leletek kulturális besorolása, a bábonyi műveltség fiatalabb szakaszába helyezi őket. A harmadik kevésbé tetszetős darab pedig az úgynevezett közép-európai micoquien művelődés köréhez tartozik. Hillebrand Jenő – magyar ősrégész, antropológus - szerint a két szebben megmunkált darab szakrális és / vagy hatalmi szimbólum lehetett. Széll Farkas tulajdonába kerülő – még Bársonytól kapott - darab van a Herman Ottó Múzeumban, a másik két példányt a Nemzeti Múzeumban lehet megtekinteni. Míg Papp a belvárost kutatta, Kadic a Bükk-vidék barlangjait játrta (Kecske-lyuk, Büdös-pest). 1907 tavaszán aztán megtalálta a szeleta kultúra világhírű leleteit. 1913-ig rengeteg leletet talált, ezzel Herman elmélete végre végérvényesen igazolást nyer. Miskolc belterületén (Mindszent tér) egy eszközkészítő műhelyt, az Avason pedig a Tűzköves dűlőnél - kovakőbányák maradványait is feltártak. Büszkék lehetünk Miskolc őskortörténetére is, már az őskorban élhetőnek találta az ősember ezt a környéket. Akkor manapság miért panaszkodunk mindig?
A házat Bársony János a városi "szegényápoldára" hagyta
Források:
Csorba Piroska – Fedor Vilmos: Miskolci legendák
Wikipedia Miskolc története I. - Ringer Árpád – Miskolc földjének története a Honfoglalásig
Miskolc.hu
baz.hu értéktár
Saját kutatás, képek
