Rendhagyó írás következik a blogomon. Béki Károly, a Miskolci VSC egykori labdarúgója, az MVSC hűségdiplomása hallatni akarja hangját az új stadion és az egyesület kapcsán. Károly bácsi, az 1958/59-ben első osztályban szerepelt labdarúgó véleményét változtatás nélkül közlöm le. Ha néhány dologban nem is ugyanaz a véleményem mint neki, az övét maximálisan tiszteletben tartom.
Az új MVSC pálya. Fotó: baznyesz-miskolc.hu
A vele készült interjúmat egyébként itt olvashatja mindenki:
Az új lelátó. Fotó: baznyesz-miskolc.hu
Megemlékezés az MVSC-ről
Gondolataim keverednek a jó és rossz, a szégyen és öröm, a múlt és a jelen között. Először a múlttal szeretnék kicsit foglalkozni.
Az egyesület 1911-ben alakult, ennek most 107 éve. Ezelőtt 2011-ben ünnepeltük a 100 éves évfordulóját. Ennek kapcsán Hajdu Imre barátom emlékezéseiből megjelent: Jegenyék a Kubikban című könyve. Sok rétű, változatos történelmi írások, eredmények, képekkel illusztrálva. Főleg a labdajátékokkal foglalkozik, ezen belül is a labdarúgás a főszereplője. Nem akarok részletekbe menni, de az 1957/58 évben az NB2 Keleti csoportjában elsők lettünk, úgy, hogy 18 mérkőzésen keresztül őriztük meg a veretlenségünket. A Nemzeti Bajnokság első osztályában az 1958/59-es szezonban játszottunk. Nem voltunk sikeresek, de szeretnék egy mérkőzésre emlékezni. 1959. június 15. Diósgyőr-Miskolc 2:1 eredményére. A második gólt Paulás Tibike rúgta és így búcsúztunk az első osztálytól. Nem Ő volt a hibás - egy csodálatos játékos és ember volt -, de ha nem így történik, akkor bent maradunk az első osztályban. Így lett volna Miskolcnak két NB1-es csapata. Már akkor is beleszólt a politika, ahogy jelenleg is. A városnak "csak a Diósgyőr-csak a Diósgyőr" volt a fontos. A labdarúgó szövetségnek is az volt a kifogása, hogy az első osztályba ne legyen 3 vasutas csapat (BVSC-Szombathely-MVSC).
Miskolci Vasutas Sport Club
,,A vasutas fiatalok Miskolcon, 1911. december 9-én a MÁV-műhelyi étteremben határozták el önálló sportegyesület létrehozását. A Miskolci Napló című helyi lap tájékoztatott az eseményről és jelezte, hogy a labdarúgáson kívül további sportágak bevezetését és elterjesztését is célul tűzték ki. A könyvtári kutatásokból előkerült jegyzőkönyv tanúsága szerint azegyesület címe: „Miskolczi Vasutas Sport Club” volt, Miskolc székhellyel, és a sötétpirost jelölték a klub színeként. Ezt később zöld-fehérre változtatták. Az alapítás óta eltelt évtizedek során sok kitűnő sportoló, sportvezető, edző ténykedett az eredmények gyarapításában. A politikai, társadalmi változások az egyesületet sem kerülték el, egy ideig működésében is akadályozták, de a második világháború utolsó hónapjaiban újraalakították. A múlt század második felében olimpikont is adott, a nyolcvanas évek elején világbajnoki sikernek örvendezhetett a klub közönsége. A labdarúgócsapat egy évig az élvonalban játszott, a női kézilabdázók a megyében elsőként országos csapatbajnokságot szereztek. A röplabda szakágban mindkét nem képviselői ott voltak alegjobbak pontvadászatában. A Miskolci VSC szakosztályai közül először, az alapítással egy időben a labdarúgó szakosztály alakult meg, amit egy évvel később az atlétikai szakosztály követett. Ezután a birkózó, az úszó, a céllövő, a tenisz és az ökölvívó szakosztály alakult meg. Az evezősök 1934-ben, a kerékpárosok és a tornászok 1935-ben alakítottak szakosztályt. A klub fontos és sikeres sportága a dzsúdó. A 2018-ban induló HFL-szezonban a stadionban játssza hazai mérkőzéseit a Miskolc Steelers amerikaifutball-csapat is." - a Wikipédiából a szabad enciklopédiából idéztem.
Ezek után lassan kezdtek leépülni az első osztályban szereplő szakosztályok (férfi röplabda, női-férfi kézilabda, más szakosztályok stb.), kivéve a labdarúgást. A MÁV-Vasút felső vezetése lemondott az MVSC-ről, úgy irányítás, mint anyagi támogatás vonatkozásában, vagyis megszüntette. Miskolc városnak sem volt szívügye - nem volt szüksége még egy másik egyesületre -, mindig csak a "Diósgyőr" volt az első. Pedig a jelenlegi polgármester egykoron a miskolci Vasútegészségügyi Központ igazgatója volt.
Az NB1-ben a Ferencváros ellen még az illemhely tetején is emberek szorongtak. Fotó: Hajdú Imre: Jegenyék a Kubikban.
Még egy visszaemlékezés. 1957/58-ban, 1959-ben és az ezt megelőző években a Diósgyőr és az MVSC mérkőzéseinek látogatottsága - a sport sajtók szerint is - nem sok különbséget mutatott, átlag 2-3 ezer szurkoló volt kíváncsi a mérkőzéseikre.
De vissza a jelenbe. Az események zajlottak, körülbelül 2016 októberében az egyesület a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő és a Nemzeti Sportközpontok tulajdonába került. A Nemzeti Stadionfejlesztési Programban 2015-ben hozott határozat alapján 600 - később 900 - millióból át kell építeni a Csokonai úti "Kubik" Vasút pályát. Az építést 5 hónap alatt be kellett volna befejezni, hogy alkalmas legyen NB1-es mérkőzések lebonyolításársa. A DVTK-stadion napos oldali lelátóját és villanyvilágítását át kellett volna helyezni a Kubikba. Ez nem történt meg. A diósgyőriek így Mezőkövesdre, vagy Debrecenbe voltak kénytelenek utazni. A csapat és a szurkolók nehezen viselték a változtatásokat, úgy költségekben, mint fáradtságban egyaránt.
Károly bácsi, az MVSC hűségdiplomása.
A munkaterület átadása után nem történt semmi, az ingatlan őrzésén kívül. Kifogás: Nem készült el az építési terv. A napos oldali lelátó méretei miatt nem építhető be. A villanyvilágítással is bajok vannak. A 900 millió kevésnek bizonyult a Csokonai utcában lévő pályára. Felelőségre vonás, vagy hibás nincs! A pályán a fű derékig ért, a lelátó tetejét ellopták, minden romlott. Egy háború utáni csatatérre hasonlított az egész stadion. Sokan beszélték a városban - főleg a kertvárosban -, hogy ilyen ígéretes építésből csak a romlás-pusztulás látható, nem lesz belőle semmi. Akadt egy ember, aki fájdalmát a látottak alapján megírta. A megyei lap sportrovatához került, az illetékesek elismerték, hogy igaza van. Azonban az írás nem jelent meg. Biztos egyes vezetőknek felelősége alá tartozó problémák miatt.
Most a gondolataim közül a jelen és a jó következik: Azt nem tudjuk mi történt, csak egy idő után lenyírták a derékig érő füvet, a napos oldali lelátó mégis elfér - oda ahová szánták - és be is építették. A villanyvilágítás is a helyére került, az ingatlanok is, mindenhol felújításokat végeztek. Előzetes információ szerint ez év szeptemberében átadásra kerül a stadion. Ez a kis stadion az NB. III-as színvonalú mérkőzések megrendezésére lesz alkalmas, körülbelül 5 ezer szurkoló befogadására.
A Kubik madártávlatból, meg a felújítás előtti időből.
Elérkeztem gondolataim azon részéhez, ahol a rossz és a szégyen szerepel. Muszáj saját véleményemet kifejezni, ha nem is egyszerű. A régi nagy csapatból már csak Sárosi Ödön és jómagam élünk, a többiek fentről figyelik a lenti történéseket. Az Ő nevükben és magam nevében - illetve Sárosi Ödönnel karöltve -, nagyon szégyelem, hogy az NB1-et megjárt csapat most a Megyei 2. osztályban - Szirma, Mályinka, Múcsony csapataival - játszik és a tabella középső részében helyezkedett el az elmúlt bajnokság során. Ezen a jelenlegi illetékeseknek - a városnak - és az egyesületnek is van szégyelni valója. Javaslom, hogy az MVSC nevét szüntessék meg, úgy mint régen az MMTE vagy a PTK egyesületeket is megszüntették. Találjanak a felújított új stadionnak szintúgy új nevet!
Utoljára hagytam a jó és öröm gondolatainak tárgyalását. Nagyon örülök, hogy a város gazdagodik egy felújított kis stadionnal. Most jönnek azonban a kérdések. Kik fogják betölteni - milyen szakosztályokat akarnak működtetni -, milyen anyagi támogatásból? Hol vannak a labdajátékokat kedvelő fiatalok, és hol vannak a szurkolók? Kívánjuk, hogy töltsék meg a stadiont. A régen elért eredményekkel, vagy hasonló színvonalat érjenek el. Pedig a mi időnkben nem voltak olyan lehetőségek, mint ma - gondolok a foci cipőkre, mezekre, a pályák állapotára -, sorolhatnám sokáig a különbségeket. Csak már a mai internetes világban nincs meg a lelkesedés, az odaadás, az egymásért való küzdelem, a szeretet. Csak a pénz a lényeg. A kis teljesítés is nagy legyen, hamar csináljanak karriert. Kívánom a magam, és a fentről figyelő régi nagy eredményeket elérők nevében is: legyen újra Nagy Új Egyesület az MVSC.
Az Újpesti Dózsa a Kubikban. Fotó: Hajdu Imre: Jegenyék a Kubikban.
Végezetül egy gondolat: ahol labdajátékokat játszunk, ott szurkolóknak is helyük van. Eszembe jutnak a sok lelkes szurkolók közül olyan nevek, mint Egerszegi Kálmán, Viszlay József, vagy a Kovács testvérek Gyula és Károly. Egy megtörtént emlékezést írok most le. A szurkoló Kálmán bácsi egyszer az MVSC egyesületi taggyűlésén szólalt fel. Azt tudni kell róla, hogy eminens mozdonyvezető volt a foglalkozása, úgy kezdte a beszédet, hogy első a családom, második a gép, harmadik a sport. Természetesen a vasútra gondolt, mivel lelkes szurkoló hírében állt. Régen a családok együtt szurkoltak békességben, együtt örültek vagy bánkódtak az eredményen. Ritkán volt egy-egy nézet különbség, de lerendezték egymás között. Ilyen szurkolók ma már nem léteznek, de vannak az ultrák, a kemény mag, sokszor ők csinálják a balhékat. Sokszor az egyesület rovására és kárára. A mai rajongás sok egyesületnél látszik a mérkőzések látogatottságán is.
Utóirat: Az én véleményem, hogy a piros-fehér székeket zöld-fehérnek látnám szívesen, mert jobban illik az új és régi jegenyefák panorámájába.
Mikor ezeket a sorokat zárjuk a nyitó fordulóbeli 4-1-es győzelem után, két vereséggel zárta a 2. és a 3. fordulót a Vasút. 0-6 és 0-5, Pachinger János csapata nem tudja felvenni a harcot a bajnoki címért való küzdelemben sajnos úgy tűnik, az MVSC szurkolók tovább szomorkodhatnak...
